MESÉK A SZÜLÉSRŐL

"Érezlek, mint még senki mást, úgy közel,

szívem dobbanáshangjain mesélek

Neked, puszta létem bölcsőként ölel.

Teljessége vagy légzésem csendjének,

óvlak, és olyan becsben vigyázok Rád,

mint egy kislány vigyázza karácsonyát.

Elképzelnélek. De csak azt tudom, mit lát

a lélek bent: anya a gyönyörű kisfiát.

Gyönyörű vagy, gyönyörű leszel. Csodák

valósága Benned. Szeretetem társad,

és a világra kitáruló szobád,

hogy biztonsággal indulhasson lábad.

Lassan megérkezel. Igaz, nem tudom,

lehet-e érintésed és érintésem

ennyire átható a születéstúlon,

de azt tudom, csontjaimig, egészen,

sorsommá váltál. Mióta megfogantál,

részemmé lettél, egy vagy az élettel

nekem, bennem, és a közeli holnap már

mosolyog, hiszen vele hozzám érkezel."

(Steel)

 

"létezik olyan népcsoport, ahol a születési dátum nem az, amikor a gyermek megszületik, sem pedig amikor megfogant, hanem az a nap amikor az anyja gondolatában először megjelent... és ő ettől a naptól kezdve rendszeresen énekel egy dalt"

A méh nagyon gazdag hangkörnyezet. A magzat füle fejlődik ki az érzékszervei közül a leggyorsabban, 3. héten. A fül az ún. "római test" mert szinte az összes agyideg hozzá vezet. Az ún. "hang szőnyeget", felette anyja hangját és a külső zajokat a baba 16. hetes korától megkülönbözteti, 24. héttől pedig már aktívan reagál is rá...

nyugat-afrikai kultúra, ún. "vis - a - vis" szülés

„A vajúdás közben az anya folyamatosan járkál,halkan dúdol, énekelget és jókedvű... Amint a folyóhoz ér a terhes asszony leguggol egy lapos szikla fölé. A bábaasszonyok két oldalról tartják, s halkan együtt sóhajtoznak vele a „az eggyé válás hihetetlen erejű érzésével" A gyermek születése után az anya suttogva énekelni kezd, miközben az egyik bábaasszony azután rövid időre fejjel lefelé lógatja az újszülöttet, lemossa a felsőtestét, hogy megbizonyosodjék arról, hogy a baba rendesen lélegzik, s visszaadja a gyermeket az anyjának. A másik bábaasszony pedig fogaival megkeresi a köldökzsinór legkeskenyebb részét, néhány centiméter távolságra a gyermek hasától, nagyon lassan elharapja ezt a keskeny részt, és aztán gyengéden összenyomja a zsinórt ujjaival.

"A születés során az apa távol marad. A szülés a nők dolga. A szülés után, amikor az anya és az újszülött visszatér levélkunyhójukba, az apa eljön hozzájuk és engedélyt kér a belépéshez. Ezután pedig összecsaphatja a tenyerét és hálát adhat a feleségének nagyon várt gyermekük világrahozataláért."

A másik szülési pozitúra a fekete kontinensen mikor a gravida nehéz szülésnél faoszlophoz kapaszkodik, társa vagy férje a hasára övet helyez és lábait a keresztcsontnak támasztja, így optimálisan tudja fokozni a hasprést. Hasonló gyakorlaton alapul az amerikai indián nők módszere. Náluk a szülő négykézláb markol egy karót, míg társa szétterpesztett lábbal fölé hajolva kézzel fogja át domború hasát és így segít megszabadulni terhétől. A köldökzsinórt is átvágja, szükség esetén átharapja. Segítséget csak akkor vesz igénybe, ha a méhlepény nehezen akar eltávozni. Ilyenkor alkalmazzák ösztönösen a tiszta kézzel való leválasztást.

"... a legelső, a mélységekig mindent maga alá gyűrő és szenvedélyemmé váló tapintható – szagolható - ölelhető apró, de mégis annyira erős, mert ezeket az eddig ismeretlen érzéseket nálam kiváltó dobogó szívű teremtmények... hiába ismétlődött közel egymáshoz a két varázslás eleinte minden pillanatában / percében maga volt a csoda, az új és a váratlan.... idő kellet, míg átminősültem kívülállóból anyává, „bénázó - toporgó szaró galambból” ügyesebben, határozottabban mozgó már már rutinossá... nem nagyon tudtam mit kezdeni, zavarba hoztak, aludtak – ettek - szuszogtak és aludtak... amíg ezen az átalakuláson engedtem magam keresztül sokszor éreztem furcsa dolgokat, de mindvégig segített az ösztön és a fent említett érzések... elröpült..."

(Edinaélmény, saját tapasztalat)


Készítette: Starosta.hu | Minden jog fentartva!